Anthony Grey: Smaragdhajsza

   Anthony Grey legújabb kötete igazi csemegét jelent a krimikedvelők számára. Akciók és humor fergeteges tempóban váltogatják egymást a könyv lapjain, ahogyan azt már megszokhattuk a szerzőtől.

     A főhős és társa ezúttal egy táskányi smaragddal meg egy táskányi hamis smaragddal kelnek útra, hogy kiszabadítsanak egy elrabolt lányt a kolumbiai emberrablók fogságából. Hajmeresztő trükkre készülnek, amely az életükbe kerülhet, ráadásul hamarosan kiderül, hogy a drágaköveket különböző bűnözői csoportok is szeretnék megszerezni, s megindul a hajsza a smaragdok után földön, vízen és levegőben egyaránt.

„ Csakhamar már egy kanárisárga Chevrolet taxiban ültünk, és a derék, kreolbőrű sofőrünket hallgattuk.

– Jól döntöttek, hogy ide jöttek – dicsérte a települést lelkes lokálpatrióta módjára.– Igazi békés kisváros ez.

– Tényleg? – kérdeztem némi fenntartással, hiszen nemrég raboltak el valakit a nyílt utcán.

– Ja – biztosított a sofőr. – Legfeljebb két-három gyilkosság történik naponta. Na, néha kicsit több, de az a focimeccsek miatt szokott lenni.

– Ezek szerint elég szenvedélyesek errefelé a drukkerek.

– Úgy is lehet mondani.

– Aha. Na és ha épp nem ölnek meg senkit, akkor nyugalom van?

– Abszolúte. Pár késelés meg lövöldözés… esetleg egy-két emberrablás… de hát, aki ide jön, az számit erre.

– Tényleg? – vontam fel a szemöldököm.

– Ugyan már Senhor – nézett rám a derék taxis enyhe rosszallással a visszapillantó tükörben. – Aki ide jön, az általában tisztában van a dolgokkal. Hiszen miért jön ide valaki?

– Na miért? – tudakoltam őszinte érdeklődéssel.

– Vagy valami mesés smaragdbányát szeretne találni a környéken, vagy arra számít, hogy sikerül egy hatalmas smaragdot vennie szinte ingyen, vagy kokaint akar csempészni vagy elment az esze… Maga melyik kategóriába tartozik?

– Maradjunk talán az utolsónál – feleltem, és a küldetésünket végiggondolva úgy éreztem, nem is túlzok nagyot.”

***

„ Az állólámpa fénye megcsillant a fegyverén, és láttam, hogy egy 45-ös Magnum. Egy ilyen stukker jókora lyukat üt, és a csövén lévő karcolások alapján úgy tűnt, gyakran van használatban, ami nem sok jót ígért. 

Az ismeretlen rövid tétovázás után a dobozhoz, lépett, és fél kézzel felpattintotta a tetejét. A smaragdok a halvány fényben is szemkápráztatóan szikráztak.

A fickó elvigyorodott a kendő alatt, majd kiborította a köveket a szivacsággyal együtt a földre, s elégedett morgással megforgatta a kezében a dobozt.

– Egyszerűbb lett volna a helyükön hagyni őket – jegyeztem meg epésen. – Most aztán szedegethetjük össze egyenként, és ha valamelyiket nem találjuk, hát…

– Nyugodtan megtarthatja mindet – röhögött a fickó afféle engem akarsz átejteni, kishaver? röhögéssel, nekem meg akkorára kerekedett a szemem, mint egy kabátgomb.

… Most betör ide, szétszór kétmilliónyi smaragdot, és lelép egy üres dobozzal?

– Azt hittem a kövekért jött – bukott ki belőlem.

– Hülyének néz?

– Hát lassan kezdem.”