Elsüllyedt kincsek után kutatni napjainkban is rendkívül veszélyes tevékenység. Még veszélyesebb a dolog, ha mindezt a modernkori kalózoktól hemzsegő Fülöp-szigetek környékén teszi valaki. Ennél már csak az lehet veszélyesebb, ha az illető rá is bukkan a kincsre.
És mit tehet a gazdag szingapúri üzletember, ha a kincs megvan, de a fiát elrabolják? Természetesen hívja a két kalandvágyó, amerikai magánnyomozót, Anthony Greyt és Mike Darmsot, hogy szabadítsák ki a srácot.
Hőseink felkerekednek, ám amint megérkeznek a tengerparti luxusüdülőbe, nyomban az egymással rivalizáló kalózbandák kereszttüzébe kerülnek. Ráadásul a bűnözőknek valószínűleg beépített emberük van az üdülő alkalmazottai között, sőt valószínűleg a vendégek egy része sem ártatlan.
Talán épp valamelyik igéző tekintetű szépség az, amelyik a legnagyobb bajt hozhatja a magánnyomozókra?
„Kezdtem rosszul érezni magam a bőrömben. ...Itt repülünk valahol a Celebesz-tenger felett az éjszakában jó pár ezer láb magasan, miközben a pilótánkat megölték, a gyilkosa pedig itt lapul közöttünk, és valószínűleg arra készül, hogy előbb-utóbb bennünket is eltegyen láb alól.
Ez már önmagában is elég ahhoz, hogy elvegye az ember jókedvét és akkor még nem is szóltam a Caramsoangban ránk váró emberrablókról, akik cápákkal etetik meg a számukra feleslegessé váló személyeket...
Ebben a helyzetben kissé nehezen tolerálja az ember, ha a légikisasszony riadtan tátog rá, amikor megtudja, hogy baj van.”